Es vártalak---Vilhelem Margareta

Fáj hogy semmi sem talál
fájt az egyedüllét panasza 
szívem csalódott érzelem
indulatos félelem
sóhajom szállt vibrálva
míg szememben tükör villáma
célba talál kacagása .

Elszórt szilánkjai fejemre hullnak
míg ócska cipőm lézengett
az ismert úton feléd
tapicskált sárban elszántan,
mert kegyelmet neked szántam
és volt hogy bujdosásban
fogózkodok szent imámban 
és vicsorgó arcok sor falában
a sebezhetetlen ég alatt. [W.B.]