 |
| Megborzadásig szeretünk személyes titkok melett s ha a véletlen ingerek széttepik a képzeletet hirtelen, tudnánk tovább szeretni s a titkokon keresztül. talán jobban sikerűl mint bóditó tiszteletben egymást becsmérelni. Mert szerejük a változást , akár a hálószobát s mig kezünk remeg a takarón szivunk saját magában dobog hol képek es érzelmek dalolnak szerelmes éneket zúgva -búgva egy életen át amiből nincs kiút már. A szobánk függönye rongyosan log s az ajtónk rácsain áttör kintröl a hideg kinosan. talán ilyen a vak szerelem mi nem lát , nem hall semmit sem , s lehunyt szemhéjunk alatt néha bárgyú gondolat szakit magának egy vezekelö igazságot veszélyesen s a légben megáll a kéz mely simogatni kész . [W.B.] |
2018. október 6., szombat
Alázattal----Vilhelem Margareta
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése