Teher nélkul ---Vilhelem Margareta

Már nem nehezül rajtam teher
kin is elkerül, mi sóváran integet,
mi nyomasztotta fájó szívemet
            eltereltem.

Vad kedvvel hajszoltam végtelenbe ,

tébolyt kergettem, ziláltan megtépve
s a görnyedt mámor pillanatában
        oly zavart a lelkem.

És kacag elkárhozott szenvedélyem,
mert enyém minden kéj üdvössége
gyötrő szerelmem édes titka csendben
          fészkel lelkemben.

Mert dicsőségben édes a szerelem,
kábán kerget ,vad lángba eléget
s az éjnek hűs ölében megpihen
        a győnyőr fészkében. [W.B.]