Összevisszaság---Vilhelem Margareta

 

Fekete fátylat vontam magamon
körülöttem az idő fut a homokon ,
mind lejjebb csúsznak az emlékek
és csattannak a szelíd rezgések.

Életemben csendben összefutnak
a múlt és jelen fátylai, felhőként
körülöttem mindent kéken betakar ,
s a zöld réteken tücsök hegedül .

Bágyadnak érzések,bénulnak kezek
álmatagon keresem a régi énemet
mind naivabbak lesznek kérelmeim
azért mindig valamit akarok lesben.

Fontos vagyok, őrizem nyomom
de a föld golyó gurul alólam
és testemből perceim foszolnak
s a magasban kéken ragyog a hold .

Lobogni szeretnék ,égni akár a láng
hajamat fújja a vadul tépő orkán,
legyek egy percig összevisszaság
mosollyal nézzem,mily fanyar e világ    .

[W.B.]