Néztél e a mélynek fenekére
szívtál- e be rozsda- illatot
szakítottál le-e hervadt rózsaszálat
nézted e az éj-hajnali harcot?
Dobtad-e magad mély szakadékba
lested- e a szivárvány színeit
szétbontottad- e a színes szálakat
gondolkoztál ezen néha magadban ?
Kékes üvegnek zöld csillogása
fényével hódította -e meg szíved
a bornak a gyöngye és ragyogása
kereste- e néha a vesztedet?
Agyadban gondolatok, szürke házukban
jártak -e néha véres táncokat
zörgettek- e szemed ablakában
hulltak- e könnyeid,vagy némán viselted
Láttál- e koponyákat táncolni sírokon
fekete szájuk egy mély szakadék
nagy ,gödrös szemükkel fürkésző
űrt hagytak,s a boldogtalanokat keresték
Álltál-e néha sírva védtelen
sírnak a szélén tetemet siratni
láttál- e néha csúszó férgeket
araszolni lábadon, testeden ?
Fogtad -e néha barátod kezét
utolsó útján sirattad- e tetemét
fajt- e szíved mikor elengedted
s átkoztad magad s áldottad őt.
Voltál -e néha bonctermet nézni
láttál- e néha sebeket bevarrni
Láttál- e embert kinokban feküdni
vagy szerettél volna elmenekülni?
Ezek az értelmes értelmetlenek
életünket kisérő szellemek.
Fekete varjakat láttál- e repülni
károgva vihart ,esőt jósolni ?
Kerested- e néha társad megértését
láttad-e szemét könnyesnek,pirosnak
osztottad- e vele puszta gondolatod
átölelted- e csak hogy biztassad?
Ha eres kezeddel simítod homlokod,
fáj- e az emlék ami megmaradt
vagy félted szívednek heves dobogását
s igyekszel mindenen túltenni magad?
[ W.B ]
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése