a forró évszaknak kedvére,
s a gyüszüvirág lilás színben
füstölög.
Izzad a föld s láthatatlan
pára száll a magasba ,
míg vizek fölött szitakötők,
rezzentik aranyban
a szárnyukat
s a melegben ragyognak.
Lépteink nyomában rezzenések ,
lombok susognak,
s felettünk kéken, fecske
szárnyak csillognak,
suhannak kasul-keresztben,
nyitott szemmel utaznak,
mindenféle tündöklésben
szédítik magukat.
Mi csak álmodozva
érezzük a zöldell réteket,
s a természet lényegét
minden olyan mintha ,
mesékben élhetnénk.
Mint egy álom,
s hirtelen elfogy az út előttünk,
s elénk tárul a fény rezgésén
egy mosolygó homály ,
s a hajnal bíbor fénye,
megcsapja homlokunk.
nem emlékszük semmire
csak áttetsző közeli tűzre,
mi sárgán ereszkedik
a napos kelyhekre
tünödve.
Érezzük a dobogását szívünknek
a nyárnak kedvében,
fejünk felett áttetsző ég nyílását
kémleljük ,
s a szüntelen víg, lenge zene
éneke ,
jövö sorsunk merengése.. [W.B.]
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése