én a bárgyú fél dolgok viselője
félénken nyitom meg szívem
hagyom aludni gerjedelmem .
Míg mások játszanak csalfán
nekem minden csókom teljes,
üde világom néma csalódása
boldogságom nehéz sóhajtása.
A mában a holnapot keresem
kéjeknek futó mámorában ,
s a mának rút , rohanó terhében
igazi létem már rég elrebbent.
A pirkadó boldogságom öröme
kézen fogva sétál szíved mellett
életem elsírta mocskos múltját
s külön fészket épített neked ,
hogy biztosan ,helyesen álljunk
kettesben ,megduzzadó élménnyel
sorsunk egybefonjuk a vággyal
s közben megpihenünk szőnyegén .
Megállás nincs útjaink között
boldog békesség árad belőlem
magamban suttogó illatos imámat
beléd fészkelve örömmel keresem .
Körülöttünk csend és türelem
saját szerelmünkön csüng a rend ,
szivárvány szinül sorsunk öröme
a bennünk érő emberség törvénye. /W.B./
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése