A bál---Vilhelem Margareta

• Oly szép volt régen a téli bál,
  lilás fényben úszó teremben
  súlyos selymek keringőznek
  simogató kezek érintésében
  lágyan ölelkezve , illatozó kéjjel.
  
  S a fényes parkettán lihegve,
  összefonódnak testek lélekkel ,
  izzadt kezek forró mámorában
  ringnak párok önfeledten zenére
  aprókat tipegve tele érzelemmel.
  
  Imbolygó keringők sodrásában,
  tenyerek egymást simogatják ,
  halkan kopognak cipők varázsban
  száz kezek váltogatják egymást 
  kacér pillantások vágyában.
  
  És oly szédítő e varázs világban
  cigaretta füstös terem zajában,
  titkos pillantások pihegő csókok,
  repülnek a táncos éjszakában,
  kulcsolódnak ujjak zene ritmusára.
  
  Forró leheletek,enyhe lázongások ,
  oly őrőmteli furcsa szabad táncok,
  vágy teli selymek bársonyos fényekkel
  boldogságban fuldokolnak részegen,
  s húsba hasit a fájdalom a zenére.[W.B.]