2015. január 25., vasárnap

A bál---Vilhelem Margareta


  • Oly szép volt régen a téli bál,
    lilás fényben úszó teremben
    súlyos selymek keringőznek
    simogató kezek érintésében
    lágyan ölelkezve , illatozó kéjjel.

    S a fényes parkettán lihegve,
    összefonódnak testek lélekkel ,
    izzadt kezek forró mámorában
    ringnak párok önfeledten zenére
    aprókat tipegve tele érzelemmel.

    Imbolygó keringők sodrásában,
    tenyerek egymást simogatják ,
    halkan kopognak cipők varázsban
    száz kezek váltogatják egymást 
    kacér pillantások vágyában.

    És oly szédítő e varázs világban
    cigaretta füstös terem zajában,
    titkos pillantások pihegő csókok,
    repülnek a táncos éjszakában,
    kulcsolódnak ujjak zene ritmusára.

    Forró leheletek,enyhe lázongások ,
    oly őrőmteli furcsa szabad táncok,
    vágy teli selymek bársonyos fényekkel
    boldogságban fuldokolnak részegen,
    s húsba hasit a fájdalom a zenére.[W.B.]

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése