Hozzád kötve---Vilhelem Margareta

• Belém fészkelted bátran magad
  oly tompa aranyrögként,
  hiába akarlak egyre kitôrôlni
  belém hegedtél tövisként.
  
  S úgy fáj felsebzett szívem 
  vér csepeg minden léptemre
  nemes testem hurokkal kötött,
  csak törölni tudom vérzésem..
  
  Tudom örök életemben vagy
  simogatsz s fürkészel vadul
  rejtett lángokkal égeted szívem
  s örökké bennem lakozol .
  
  Sóhajaimtól lebben a rengeteg,
  szájamból nehéz rebbenéssel
  feltörnek néha engedékenyen
  az esti áhítat szelén,.fájó szavak.
  
  S ha elfog a csüggedés lengén 
  hosszú gondolataim mentén
  a csend, mi elaltat csendben ,
  zokogásom elmosva ,halkan zenél.[W.B.]