Hatalmad----Vilhelem Margareta

• Karjaimba tartalak már rég,
  testemben él a dicsőség
  félig lehunyt kék szemed
  lángot szór felém s melenget ,
  őrzőm arcod puhaságát
  szelíd szívednek dobbanását.
  
  Figyelem vágyaid kikötőjét
  sziget leszek hogy pihenjél,
  idegem már húron feszül ,
  őrizlek mintha foglyom lennél
  valót mondok s hazudok,
  hogy mindig veled mozogjak.
  
  Mert teljesen működő szervezet
  mi bennem lakik ,s tervezek
  csak percek ,pillanatok műve
  hogy szánk körül mosolyt szülne
  a figyelő szemek mik figyelnek ,
  s nem ismerem a féltékenységet.
  
  
  Vágytól szakadok, szívem kattan
  ereimben a vér lobban ,
  cinkos tekinteted már nem zavar
  húsomba marsz , vágyat fakaszt ,
  szívem lánggal gyújtja szavát
  szájam csókjaiddal zárja magát[W.B]
  

Az idő végtelen-----Vilhelem Margareta

• Az idő végtelen a percben
  napok ,éjszakák keringése,
  szárnyát teregeti merészen,
  az elfújt múltnak üdvössége .
  
  Valami átok mossa megint,
  felébredő gőgös múltamat
  csapdába esett félelemmel,
  keresem kínosan kiutamat.
  
  Századok váltják egymást,
  vad virágok csakúgy nyílnak
  testemben kifakult rongyok
  naivan keresik az ugyanazt.
  
  Tudom, várni kell a percet
  töredelmes hűtlen eséllyel,
  vad virág széthullott szirmai,
  fel s le inognak percek felett .
  
  Zuhogó perc napokat árad
  a felhő nélküli kék tengeren
  esélyem tág sugarán halad
  a lenyugvó esti fények alatt.[W.BN.]
  

Szerencséd----Vilhelem Margareta

• Mi boldogság volt , s mámor
  múlik szüntelen a végtelenbe
  míg közönnyel nézel messze
  a lemondás szemfényvesztésébe .
  
  Mert lenge kődnek szürkesége
  zűrzavaros bíbor ébrenlétben
  vágyat forgat borúsan szédülten 
  visszasírva az őrült messzeséget .
  
  Mert egy lüktető vágy erőlteti
  vérző sebeidet , szótlan hidegen
  s körülfogja téveteg kezekkel
  s oly furcsa lesz a tükör előtted .
  
  S mint őszi lombok széltől letörten
  oly higgadtan fogadod keresve
  a messzeség édes merengését ,
  hol bársonyba fürdik a szerencse.[W.B.]