A múlton is túl---Vilhelem Margareta

A múlton túl is kereslek
tudatosan, sejtelemmel
titkokat őrző emléked
szívemben terelgetem .

Telhetetlen vágyamként
bennem élsz időkben szenten,
belém vésődtek sejtjeid
mit érzelmeim megfejtenek.

S vágyok dalos csókodra
átkaroló bocsánatodra,
távol álló bosszúm süket
énekelve simítanám bőrödet.

Úgy ringnak szemem előtt
játékosan ölelő karjaid ,
mint ágas folyónak medre
belemerít végső kegyelembe.

Hallom néma hangod jelenben
egyre várom, zúgjon felém,
hogy homlokomra fonjad kezed
csókjaiddal mosd meg szemem.

És várom, hogy bátran kimondd;
nem elég a vágy, szeretni kell
és beszivni perceknek illatát
csókolgatni szerelmes pillanatát.

Mert konok a szerelem örökben
szabadság vágyában habzsoló éh,
lángot szító szikrázó kék fényben
testemben forrjon rezzenő kéj.

Remenyékben gazdagon készen
néha csordultig telik részed,
s a várt szerelemben keresed
társadat, szomjas értelmedben.