Az alkony---W.B.

Az alkony gyászfátyolba borult,
bíborosan hinti szét nyugalmát,
néha a szél oly furán kacag,keresi
a vadonban gyült , sok sárga avart .

A piros lobogó színek lemaradtak,
a levegő szikrázik a csillagok alatt
a távolban kék füst száll a fákrol,s
az akác illat fészkel az ágakon .

Betölti az esti alkonyt aromásan ,
színes pompákkal dudorászik,s
az ég mely kéken már rám borult
befedi fejemet ,s hajammal játszik.

S a felhők mik gyűlnek részegen
lángot oltanak a zord alkonyban
de a fák között a fény meg lüktet ,
és én halkan szerelmet súgok néked [W.B.]