Mindig ugyanaz------Vilhelem Margareta

A sok közös mozdulatokból 
összegyűlő apró érintések
és félénk törékeny érzelmek 
ráncaiban is, légy mindig ember..

Mert színes üvegfalak árnyain 
inognak sötét idegen lelkek ,
s karolásaink néha hasztalan 
forró csókjaink érintése hideg.

Porba hullnak elsírt alázatok,
karjaink búsan sötét vermek
de erőnkön túl az akarataink
magának mindenki megteremt ,


valóságot, bájos álmok helyett
fényt és inogó árnyékot falevelen,
s felvillanó víg holnapot látja,
miközben némán tegnapot siratja.

Mert kering az idő nesztelen,
egy nap tél van aztán meleg,
jönnek mennek a virágzások,
mi maradunk mindig ugyanazok.[W.B.]