Múlik-telik

1. Mázsányi fájdalom a terhem,
   piros rémek pislognak felém
   párás légnek lenge szárnyán
   régi dalt ringat a hárfán
   emlékeim rongyos álma
   s dorombol szívem árván.
   
   Mert mindig fordulóban vagyok
   időt tépek ,táncot ringok
   széttört álmom fájó titok
   vágytól zúgó szívem zsibog,
   testemben játékos rutinok
   zenére némán topognak .
   
   
   Volt már békés honos álmom,
   kiterítve virágágyon
   lelkemben vihogtak olcsó csodák
   fehér,piros szirmú vadrózsák
   vért hullattak körülöttem
   ezer arcú bársony színben .
   
   Ma már dologtalan órák lesnek
   szúrjak szívem minden percben
   bőröm mállik,vakul szemem,
   ráncot varrnak körülöttem
   minden kopik, vásik testem
   emlékeim majd elvesztem. [W.B.]