Érdemelten-----Vilhelem Margareta

1. Voltam ébredésben ,könyörtelen
   mikor már minden elveszett ,
   sajnálat ült arcomon eleven ,
   szenvedés nélküli szüntelen
   
   átkosan szikrák táncoltak ,
   öklömben fogtam haragom
   féltően óvva ,keservesen
   játszottam velük elszédülten .
   
   Mert lehet az élet egy ajándék
   bár törtető keserű öntudat kísér
   átfogó karok gyürüként ölelhetnek
   ha nincs értéke, bárhogy is dicsér .
   
   Mert ábránd leszek üres légben
   keresem majd támpontom egekben
   rózsákat fűzők telt kontyom ékére
   és áldom az isteneket bőségesen.
   
   Fájdalmam nyugszik tovább csendben
   imáim suttogom képzeletben ,
   sajognak vágyaim kedvveszetten
   és szívem vérzik lassú kényelmében .[W.B.