A kihült láz-----Vilhelem Margareta

1. Bágyadtan keresed pihenőd
   fakó panasz ajkadon ,
   érzed kihűlt éber szerencséd
   szíved csupa kárhozat ,
   tagjaid üresen,lomhán lógatod
   árny remeg arcodon
   nem árulod keserű vigaszod
   tűnődve magad lazítod.
   
   
   Szíved egyetlen dobbanásában
   keresed tavaszod
   foszló csillagok szenvedélyében
   semmi mámor
   kidőlt vészednek rettenetében
   lézeng a magányod
   kirajzolódó tested meztelenségében
   emlékeid alkonyt várók.
   
   
   Keserűségedben vágyódsz ölelésre
   pupilláid szívében,
   kisírt szerelmed merengésében
   szemeid könnyeznek,
   arcodon forró lángok remegnek
   érintéseid hevesebbek,
   s a reménytelen reménységedben
   is csókkal zárod keserved.[W.B. ]
2. [Verseim jogi vedelem alatt allnak