Még csak ma---Vilhelem Margareta

Csak ma legyél nekem
mosolyt olvasztó sugár,
karjaidban forró láng
kényszer csókok nyarán.

Tegnap a kőbe vésett alázat
szerelmünk hűs árnya lett
hűséggel csókoltam talányt,
víg testtel építettem hívást.

Csak ma legyen kegyelem
vessük kőbe a bús lázadást,
s forrjunk eggyé örök ütembe
száz ajkú csókok örömére.

Csak ma az, amikor döbbenet
múltunk arcára csodákat ül
sorsunk mag, mit földbe vetettek
bőkezűen az öröm tündérek.

Hálásan hordom szerelmed
mi aranyos burokként véd
kedvemet kebleden érlelem,
az örökké élő hűségedben.