KIfakult élet

• Kifakult érdemek átszúrt rongyon
  tördelt imák térden toporgók,
  szenten hirdetett rút Világ képe,
  előttünk fekszik sorsunk sejtjeiben.
  
  Morcosan a Világ harcában hörög ,
  kitágult orr cimpákból a bú csöpög
  tágra nyílt szemekkel követed élted,
  vajon meddig bírja sebesen a lépted?
  
  Van ott a csúcson még jelenlét érzet,
  ha bírja derekad hajlongsz beszédet ,
  ámító készséggel túlfűtött hévvel
  számolod magadban a hiány érzeted .
  
  Mert van egy út, amit megérlelsz
  tested, sejtjeivel hozzá beszélhet
  átrohangált életed kevéske érdeme,
  hogy voltál múltban és van jelened.
  
  Történelem meséli a kiégett éveket ,
  min átcsúszott tested,s lassan széled ,
  rácsos falakon látod a megtörténtet
  bárhogy is őrködsz szenvedés az élet.[W.B.]