Szikrák a nyárban----Vilhelem Margareta

• Égő szikrák ülnek szememben
  perzselő nap forrón égethet ,
  mert te vagy a Nap én nekem,
  neked dúdolom halk énekem.
  
  És ha kergetném rajongással
  balga álmom titkos vágyait ,
  mint csillag hullás a kék égről
  szétszóródhatnak pernyeként .
  
  Tiszta szívemben is szikrák égnek
  de ábrándként mélyen elásva
  csak dalom, mi színes virág lehelet
  nyílik, köréd fonódva örök múlásba .
  
  És ha majd a vágy néha elragad
  az álmodó Világ rózsa szárnyain
  szeretnélek újra magamhoz vonni 
  csókokkal érinteni égő ajkad.
  
  Te vagy a dalom szívem lángján
  nevedet halkan százszor rebegem,
  falánk bogárként szállok feléd
  köréd hintve bársony rózsa levelet .
  
  S a dalom - hiába, így van régóta ,
  lehet szikráknak színes ábrándja
  csókos szívből könnyeket fakaszthat ,
  csak az a rossz, ha nincsen tartalma.[W.B.]