Megérte

• Elvonultak előttem Kék hegyek,
  regéktől kavargott a szél,
  karomban hordoztam vágyaim,
  de értelmem mindig révbe ért .
  
  
  Egy-két nyári esős estének
  vágytól bujdosó zavarában
  legszomjas szám búcsúzott
  talán könnyet is hullatott.
  
  Mert az érdem amit elértem
  napfényben tündöklött rég,
  a vihar nem érintette csúcsát,
  nem zilálta meg sóhaját.
  
  Mit learattam megért ,s szép
  megbékélt Világom érdeme,
  elértem kevélyen hatalmam
  bölcsességem megosztottam .
  
  Nehéz fakó napok arcáról,
  lerí múltamnak kegyelme,
  s fáklyás tüzeknek lengése
  büszkén hordozza értelmem . [W.B.]