Elvont türelemmel

• Most még forró a leheletünk,
  ropogtatják forró csókjaink ,
  árva egységben szorongunk
  vörösre duzzadt ajkakkal.
  
  Lehet ámokfutók délibábján
  bársonyban dúl ölelkezésünk
  kisírt szemeink imákat villognak
  várjuk repdesve kegyelmünk .
  
  Minden titok volt már bennünk
  zavaros éjszakákon repültünk,
  ki tudja hányszor megjátszottuk
  ugyanazt mitől megrészegedtünk.
  
  Most már fáj a szabad repülés
  összeolvadunk forrón magunkba ,
  s ha piheg ébredő lélegzetünk
  játszódjuk szinte mindig ugyanazt 
  
  a reggeli friss álmok ébredő talányát
  mi ringatja varázsban ébredésünk ,
  vigasztalódunk egymás karjaiban
  talán megtaláljuk magunk varázsát ./W.B./