Lesz még uralom

• Csonka Világnak rongyos határán
  bozontos fák terpeszkednek,
  jelzik a vonalat mi elválaszt minket
  a lerombolt szikkadt egyenletben .
  
  Késői vágyamban zavart bűnben
  áthágom a határ minden sarkát ,
  kegyelem kenyéren élek éhesen
  hogy megtaláljam újra őrültségem .
  
  Ki tudja valós-e meg vezeklésem,
  bántó hangulatomban törekszem,
  elfelejtett imámnak utolsó része 
  nem borzongatja utolsó beszédem .
  
  Szeretnék számot vetni szüntelen 
  a késői bosszúvágyam szégyenén
  tiszta szemekkel nézem a jövőt
  a bozontos határ csak példakép.
  
  Tévedésben vagyok önmagammal,
  védelmemben szenvedek teherrel
  mindenségemben csak műveltségem 
  zárja szívembe meggyőződésem .
  
  A világ haszontalan ámokfutó,
  kering velem becsípve ,részegen
  szabadság vesztésem csupa szégyen
  s várom győzelmem nevetségesen ./W.B./