A vágy

• Félszegen simulok hozzád
  testem követel ,
  barka ágak lengnek feletted 
  tavaszban mérik a szerelmem
  forgó szél kavarja porát
  mi hozzád cövekel,
  párás légnek tündéri ágyán
  örülünk együtt létünknek.
  
  
  Megáll a perc dús gyönyörben
  az éjjeli csendben ,
  s egymásban pihenni térünk
  a pillanatok puha pihéjében
  hévvel vad ölelésben 
  csókos kedvünk találkozásán
  hasítson belénk az élet 
  surranó szédülettel.
  
  És várjuk a napos reggeli csodát
  mi ránk telepszik ,
  lelkünkben egyre forróbb a vágy ,
  mindaz mi hasított csendben ,
  most bársonyos színekkel
  tolakodik felénk 
  átölelve kacagó vágyaink
  szívünk kimért lüktetésével
  alázattal áldást mérnek csókjaink./W.B./