Minden múlik---Vilhelem Margareta

• Már az sem érdekel hogy voltam ,
  mert magány ügyünk volt ,
  egymástól távolodunk gyakran
  bár kerget ösztönösen a nosztalgia ,
  s percek lenge némaságában
  egy borzalom a csataterünk ,
  de jönnék minden hívószóra 
  a hömpölygő vizek tengerén .
  Számolom perceink halkulását
  mind ritkábban, akadozva ketyeg
  majd csöndben megáll álmosan
  de mi észre sem vesszük.
  
  Még visszatérhetünk egy szóra,
  a régi igazságok nyomdokán
  kérdéseim hangzanak szaporán
  de válaszod , nem lesz soha már,
  jobb ha kihasználjuk perceinket
  lábnyomainkban tenger szem
  csillog langyos kékségben ,
  folytatás nincs ,sem vezekelés ,
  csak apró verebek érintik a vizet
  de bennünk maradt ,az ami nincs.[W.B.]