Elhagyottan---Vilhelem Margareta

1. Tudom fáj ,hogy néma lettem,
   magam bátorítom érdekelten,
   tudom csalódtál énbennem
   de kérek egy kis türelmet.
   
   Mert szebbnél szebb szavaim
   már elfásultak kertek alatt ,
   homlokomon gyűlt apró ráncok,
   izzadtan kínozzák magukat
   
   önzőségem átka értelmetlen ,
   mert tartanálak mindig és örökre
   keresném átkarolt gyöngédséged
   de büszkeségem oly kegyetlen.
   
   a forró éjszakáknak vánkosában
   bújtatom szavaim maradékát
   átkaroltan szépítem álmaimban
   önnön szívemnek buja fájdalmát
   
   nehéz teherként elviselném ,
   ha rám nézel kutatva múltamat ,
   vad viharos szelek vágyaiban
   csillognak szemeid mámorban .
   
   Játszottunk hamisat ,kegyetlenül ,
   másképp akartuk ,nem sikerült ,
   elfáradtan töprengünk magunkban
   ki a vesztes, s a pálmát ki nyeri meg.{W.B.}