és kergetőznek benne ábrándok,
színes szárnyak repdesnek a szélben
húsomat mardossák fájó illatok.
Lassan megszokom a kihűlt álmokat
felettem apadnak kimúlt ragyogások
örülten futkorászok kutatva énem,
vajon mikor tűnnek el majd az átkok?
Vesződöm szennyemmel , talán okkal
keresem elvesztett merszem ,
meghúzódva tépett alázattal lesem
ahogy elszállnak a rongyos tegnapok.
Lassan ébresztgetem a megtérő bíbort
és térdepelek szétzúzott csillagon
valahol messze orgona muzsikál,
s megkaparintom a fájó holnapot .
Valahogy fáj a nem akarás vágya,
szeretnék hulló csillag fénye lenni ,
bevonnám fájdalmam arany sugárral
és szétseperném az idő sóhaját.
Lehet elérem a bolondos holnapot,
mi kajánul néz rám szenvtelen,
igaz gyöngyből fonott kalárisom,
lobog már koszorús fejemen.[W.B.]
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése