de hasznos
eme világban ,
ki folyton érzi börtönét
ki egykedvűséggel
méri történetét
év ezredeken keresztül
áttetsző föld menhelyén
hiú tudással ,
illatok zsongásában
minden beborító
keserű váddal
hallgatja zenéjét
a bölcsek között.
És sárba tapicskolja
bölcs eszméit
tudatlan
falánksággal
keresve az igazát
tanácstalanul.
Világot teremt
ha kell
mindig partra zökken
életre halálra
megy
s a felidézett rémület,
indoka
mohón rángatja
bizonytalan testét
az óriás ég tetőn
felhörpintve
utolsó kegyelmét ,
de léptén nyomon
mind jobban s jobban
süpped a földbe
mit maga teremtett.[W.B.]
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése