A búcsúzás-----Vilhelem Margareta

1. Amit egyszer elfeledtél végre
   ne szégyelld ,
   hogy szíved újra pezseg 
   dolgok örömére ,
   hogy pillantásodban talán még ég
   gyötrelmed ,
   de tekinteted átsiklik felettem
   hidegséggel .
   Egy harc elég a szívdobogáshoz
   s dadogó beszédhez
   ha elfog a csüggedő lázad heve
   végső pillanatban
   elcserélhetnéd életed irányát ,
   csak a gúnyos szél
   ne hozná vissza
   kegyetlenül cigarettád füstjét.
   Mert szelíd lesz minden elbocsájtás
   búcsúzóban 
   két kezedet megérinti lágy szellő
   ringató dala ,
   könnyező tested nyomorúsága felett
   sóhaj
   panaszos- jaj fakad lépteid után
   lengedezve felőlem 
   feléd
   és érződik a csendes didergésed
   mélyében ,
   de csak ténferegsz tested magaslatán
   kivájva belőlem
   szívembe bezárt daloló énekem
   ígéretekkel.
   S ha piros szájamból ömlene bőven
   trillázó éneklés,
   puha arcod sugallta tetszésemben
   melled égetné. [W.B.]