gyakran járok arra fogva kilincset
örvendek minden cifra élménynek
térben ,időben ott vagyok nélküled.
Nagy volt akkor az utca forgalom
most is belépek ,de csak fulladok
arcok seregében , ugyanolyan hangok
de nyom nélkül maradt a lábnyomod.
Idegen lehet aki még nem ismer
kendőmet nyakam köré tekerem
hunyorítva farkas szemet nézek
nap sugarával, csönd szerelmével.
Most a fájdalmam csak emlékezés
te rég befejezted ,én még tévelygek
találkoznunk kéne mint két idegen
házam ne legyen elviselhetetlen.
Sálammal beborítom a kövezetet
az idő vonal hosszáig ne érjen el ,
házamba nyugodtan bemehetnék
csak már nagyon sok idő állt közénk. [W.B.]
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése