2017. december 10., vasárnap

Csillogó tél---Vilhelem Margareta

Csillog a Hold,
havak ezüstje szikrát vet
kék illatok bűvöletében,
csikorog a fény a fák között,
ragyogva kéklik az ég.

Csendes az éj,
tisztult az ég fejed fölött,
hajnalban lángra kél a Nap,
s hullámzanak bércek felett
bolyhos csillagok önfeledten.

Bűvös a kör,
színes körök remegnek,
ez az áhítat titkos fénye,
szemünkben vígságot zeng,
s habfehér kézzel integet.

Dér cseppen,
halk zizzenéssel, dermedten
szórja szirmait szűz-fehéren,
a szüntelen tisztuló légben
villognak a hűvös pernyék.

Ez az a pillanat,
ráébredsz mindenségedben,
hogy Nap és Ég, mint egy igézet,
ketten az idő homályában örökre
kereszteződnek sebes zendülésben,
a tél bűvöletében.

És remegnek csillagok,
jeges dermedés álnokságában
pillék körülfogják sziporkázásuk,
s fullasztják testük ragyogását
selymes zenével, varázslatban.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése