egy villám csapta mozdulattal ,
mint álomban jelenő riadt árnyak
egyre tested felett tolakodnak.
Nem elég csak a vágy, mi marad,
forró alvadó véred szivárgásában ,
ott lüktet a tett ,szívedből szivárog
a szó ,mi kívánatosan bent reked.
Idővel megjátszod újra a lehetetlent
a szók sorok láncán rezegnek feléd
hiába félsz, remegsz a szót ismered
vágyad mindig erősebb mint az eszed.
Bár ocsúdsz, szégyelled gyengeséged ,
de jól tudod mégis újra robban feléd
oly víg leszel ön legyőző keserveddel
de vágyad lüktet benned mint az őrület . [W.B.]
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése