A csend leple---Vilhelem Margareta

Csendet sző az éj
oly kékesen sötétet
kékesen villogtatja 
nyugalmát felém
mert sehol sincsen rend 
csak csendben szövöget 
illatos mámort remegtet
és beborít türelemmel
hogy átéljem csendemet
és mélyen harap belém
mert bennem sincsen rend.
Ma minden oly sötét ,
de karján ringat a csend
betakarva álmaim világát
és reám borítja a csend leplét
elnémitva örök félelmem .
És vágyom e csendre 
mert zajtalan,simogato kezek
és a szavam is csendek  lépte
csak a türelmem ég örökre
O,de jó a csönd. {W.B.}