2017. november 1., szerda

Sorsrontó órák---Vilhelem Margareta

Csak a boldogság óráit számoljuk
megszámlálható  majd az az óra
megáradt arcunknak világító tükrén
felfogható a semmink  borzadalma.

Üres órákban szétszakad a semmi
s egyre messzebb jövünk -megyünk
mielőtt szárnyat kapna a létünk
a béke józan szava,lesz beszédünk.

Születésünktől  nem élünk derűvel
rozsa nyílásához hasonló tövissel ,
kettős kereszt út  áll majd előttünk
egyikből a másikig poros résekkel  .

Hosszú idő múlva félreüt szívünk,
az óra a semmiben  lassan eloszol ,
miután már  sok  megtörtént , múlt ,
kevés  idejéből valami mégis  kifúlt  .

Orákat gyökereztet fájdalmas lelkünk 
bár percenként mindent ellopnak tőlünk ,
megszokott sorsrontót  épp szégyelljük ,
de jó órákban jövőt magunkhoz öleljük .   [W.B.]




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése