Úgy integet felénk a fény lángja
csillog kevélyen ragyog a rangja .
Megyünk előre nem nézzük az utat
nem látjuk,múlik a fiatalság,bódulat
Célunk az megvan,az örökös mámor,
koszorút teszünk fejünkre,valahányszor
Ha megállnánk célunkat elvesztenénk
hát szaladunk mintha ha vétkeznénk.
Nem a szentségek hegyeit keressük,
a magunk csüggedt emlékeink követjük.
Úgy talán jobb ,ha nem nézünk vissza
semmit nem látunk, már a föld beissza .
Én már megállni soha nem tudnék
célom után keményen szaladnék
Az ki nem bírja lassan lihegve leáll,
visszapillant ,ott már semmi sem áll.. [W.B.]
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése