Csendes nosztalgia---Vilhelem Margareta

1. Csend és téboly a kobalt égbolton
   alatta kékes tükör sziget mélyponton
   csak sirályok sikongnak a semmiben 
   és csend öleli át töprengéseimet
   
   
   fejem felett rám hajló faágak mellett.
   
   
   Látszólag csend a múló élet nyomán
   csak a szél citerál betakarva nyomát
   egy görnyedő fa alatt az üres padon
   valakire várok ,hogy lázitsa a hangot
   de csak egy magam vagyok monoton.
   
   Valamikor magasra tört a láng felettem
   lázban pirult fiatalságom röpködése
   majd izzadtam heves napsütésben
   ma már csak szél seper csendben 
   szerelem gyümölcsét felébresztve .
   
   Mert csak ideiglenesen vagyunk e földön
   csökkentem ritmusom , megadom erőm
   túlnövünk. szinte mindent az élet szinten
   csendben meztelen lábakkal a jelenben
   magunk nosztalgiájával hiszékenyen. [W.B.]