Konokul------Vilhelem Margareta

Úgy lüktet bennem a némaság ,
s tűröm sokszor a végzetem
sokszor szólnék ébredésben ,
de hangom dadog ércesen .

Felkavart érzések dimenziója
percről- percre idegen lesz ,
összekuszált ingerültségemben 
zavartan hallgatok szelíden .

Kutatom kérdően szemed
most a némaság csendjében ,
bánt a hozzád kötött emlék
de közelséged boldogítja létem.

Mondanék ,de szorít torkom
zakatolnak bennem szüntelen
édes szavak, mik kínoznak 
értelmetlen , mert kellesz nekem.

Bár idegen lett minden körülötted ,
fáj a szó, mit ki nem mondhatok
és szüntelen feléd futnak emlékek ,
de én csak konokul hallgatok . [W.B.]