Panasztalan sors-----Vilhelem Margareta

Aki egyszer álmából hirtelen felébred
feje fölött torlódó hullámok felett,
rendetlenségben hagyott emlékek
rongyosan célt tévesztve repkednek .

Kiszámíthatatlan lángom pernyéi
szikrát köpnek forró testemre
ismeretlen éh, mi sarjad bennem
durva bőröm fájva karmolja meg.

Zuhanok ágy mellé horzsoltan ,
mindenki szeme láttára alaktalan,
léha rendetlenségem porszemeiben
mik véresre karcolják testemet.

És fázósan összehúzom köppenyem
kihűltek talpaim az ágy melegében
tomboló fejem kendőbe tekerem
letépett levelek suhannak mellettem.

Csatámat vívóm az álmos éjszakában
hátul az ütközet ,magam előtérben ,
szemem felett hold és szent kereszt
álmaimat sok pénzért megveszem.

A drága otthonom mentőkötelem
őrzik véreres angyali szemek ,
vergődve kapálózok a semmibe.
panasztalan testem emlékeiben.