kitárt pitvarok lázas kapujában
zamatos töprengések barázdáján
mindent maga felé seper bánatában.
Valami ősi nyugtalanság honol
őszinteséget szit fájdalmában ,
sorsomba csempészett holt titkok
határtalan önzést marasztalók.
Mert mindig közbejön bűntudat
borzalmas napok keserves lángja,
nem csillapítja mosolyunk álmát
beragyogja ajkunknak forróságát .
Szívek közé rekedt hét ajtó lakatja
nem mindenkinek nyitja apró titkait
örökkévalóságban megkövült vágyak
moccanás nélkül maguktól távoznak.
Szeretkezünk legszebb pillanatban
bűnnek látszó meggyőző erénnyel
szívünk egy célért dobog napjában
bátorítva a megnyugtató szükséget
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése