bár sokféle emlékek zsibongnak bennem
de keserű szívemben hibátlan az egész
nem félek magamtól semmi el nem vész
és hordom magamon rám tapadt keresztem,
csorbított életem néhai számadására
bánatos kedvemnek sorstalan szegénysége
meztelenre vetkőztette lelkemet.
A sok mohó vágyam belém szorult örökre
és szerelmes kéjben fürdik most szívem,
lihegve cipelek megtört léptekkel gyötrődve
nem tudtam betelni az életnek örömeivel.
Mert jó adni, kapni váratlan szerelmet
hibátlan elmenni ha téves a szerencse
s várni szemérmetlen a szépet és jót
megbocsájtó szívvel nézni új csillagot./W.B./
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése