Mindig van vég----Vilhelem Margareta

Kezének durva érdessége
szúrta már fájó kezemet
szájából gőg habzsolt rekedten
szeme gyanakvó nézésével.

Mellékutakon sötétben sétált
hazug szélcsendben megállt ,
igaz, igazat cáfolt átlátszó arcán
szájából fergeteg tört aztán .

Előttem elosont nagyvonalú lépte
kabátja fércében bújtatott szívem ,
mikor mindenki üresen kémlelte
kereket oldott gyorsan előlem.

Majd összezárult előttem a vég
a kezdet a véggel kéz a kézben ,
a mindenség szűk törvényében
ellopta szívemet kabátja fércében.[W.B.]