Selyemruhás idill---Vilhelem Margareta

Rövid volt az az évad
füstös álarcod szembenéz
mosolygó

arcommal  ,
de a felszabadulás az enyém,
tiéd az eltiprás, kesergés.
Csak alkalom voltam
csipkés selyem harisnyámban
akár a feldicsért cseléd ,
de semmi sem megbocsátható
mi veled kapcsolatban
parázna szavakat sírna ,
csak túlélő lettem
egy hosszú monogramból,
névvé változott
névtelen passziója.
Ballonkabátos őzike voltam
mi kallódik mostan ,
kimostam
valamelyik patakban
miközben sírtam.
Mennyi idő telt el azóta,
és hányszor hessegettem
zord arcod ragályát .
De már nincs emléked nevemről ,
mikor a te bűnöd voltam ,
ma már fentről nézlek vigyorral
a hamvadó zöld mezőn ,
tornyom ablakából
növény szagú szélben
fénylő selyem ruhámban
szememben ifjú mosollyal.[W.B.]