Kifakadt bunok---Vilhelem Margareta

Kifakadt bűnök virrasztanak felettem ,
bár sokféle emlékek zsibongnak bennem
de keserű szívemben hibátlan az egész 
nem félek magamtól semmi el nem vész

és hordom magamon rám tapadt keresztem,
csorbított életem néhai számadására
bánatos kedvemnek sorstalan szegénysége
meztelenre vetkőztetett támadásomra.

A sok mohó vágyam belém szorult örökre
szerelmes kéjben fürdik most szívem
lihegve cipelek megtört léptekkel gyötrődve
nem tudtam betelni az életnek örömeivel.

Mert jó adni, kapni váratlan szerelmet ,
hibátlan elmenni ,ha téves a szerencse
s várni szemérmetlen a szépet és jót
megbocsájtó szívvel nézni új csillagot./W.B./