In secretum-------Vilhelem Margareta

Fojtogató szavakban burkoltan
megcsípve dértől jegesen ,
kipirult arcom hevessége
lázadozni merészel vérmesen 

bár csuklik a dadogó nyomor
kiömölnek bűzös szenvedélyek ,
kérges tenyerem tapsolja magát
de fagytól űzve,lassan megdermed.

Nehezék omlik felém sugárban
térden állva üldözöm magamban
elfújt szélnek halvány árnyékán
megrezzenő halkuló mosolyom ,

mert kergettem illúziót merészen
hordtam ezüst koronát fejemen
térdepeltek előttem dali férfiak
szerelmet vallani mertek merészen.

Most fáj a dértől hegedt magány
befagy az ezüst jégnek görcsébe ,
már csak kiégett csillagom porában
találom fanyar tündér talányom. [W.B.]