A pillanat------Vilhelem Margareta

• Álmaimban szőtt selymes álmok,
  színes sodrásban ringnak,
  csendes mohósággal kúsznak
  a csendes éji kék zűrzavarában.
  
  Mert mindig ugyanazt álmodom,
  az igét, mi semmi lánggal ég ,
  de lobban lüktetve a hajnalban ,
  míg szívemet mélyen simogatja .
  
  Egymást kergeti rezdülő fényben
  álmom, hullámos napsugárban ,
  majd tova száll a hajnali szellővel
  és súgja csókját szivembe, kitártan.
  
  Mert mindig én felém lüktet
  csendben feloldó üdeséggel
  tekeredik testem köré, s befed
  arany szálas teli szerelemmel.
  
  És maradok szent álmommal
  a pillanatot soha nem ismered
  de lehet kegyelmet kapok tőled 
  megszentelve csókkal szerelmed.[W.B.]