Toredekek lanykori emlekeimbol--Vilhelem Margareta[4]

• De akár ilyen mozgalmas életem volt mindig ott volt a háttérben a leendő férjem akivel ma is együtt élek zavaros összefüggésben.
  Most csak úgy nézek rá csak, mint gyerekeim apjára-többször akartam elválni de mindig meghiúsult valami okból ,azután rendre megszülettek a drága kincseim a két fiam majd a kedves aranyos unokáim.
  Nem voltunk nagyon gazdagok ,de mindent megkaptam amit akartam.
  Talán a legnehezebb döntésem a házasság volt .Mint egy árny úgy állt mindig a hátam mögött a leendő férjem ,úgy képzelem most, mint egy leopárdot, aki megtámadni készul az áldozatát.
  Nem tudtam megszabadulni tőle még Kolozsváron sem,mert ő is diák volt ,és mint" barátként"
  szinte minden lépésemet ismerte..Persze azért én éltem az életemet ,nem vettem figyelembe ,hogy 
  annyira szeret .Ha jól meggondolom nem is gondoltam erre.
  Ott volt a férjjelölt és néhány szerelmi kaland..Sosem szerettem azokat a férfiakat ,akik birtokolni akartak volna fizikailag vagy lelkileg .
  Már 21 éves voltam,munkakönyvvel dolgoztam a marosvásárhelyi Fertőző Klinikán a biológiai laboratóriumban s még mindig férjtelen voltam .Eltűntek mellőlem a régi kedves barátok .
  Szerettem a munkahelyemet ,ott találtam fel magam a legbiztosabban ,lehet azért is még mindig alkalmazottként dolgozok, persze más munkahelyen .
  Szerettem dolgozni és szórakozni is .Már régóta azon gondolkoztam hogy ami velem történt akár egy regényt lehetne írni belőle.
  
  Most rövidre fogom ,mert ez csak egy töredék akar lenni.
  Tessék, most nem jut eszembe, pedig annyi minden történt velem.
  Egyszerre két kérőm is akadt .A geológiai évfolyamtárs aki pár évig Marosvásárhelyen dolgozott meg a leendő férjem. Bandival tartottam a kapcsolatot , sokszor kérdezte 
  -Na meggondoltad a házasságot ?-de az utóbbi időkben el-el maradozott.
  A leendő férjem nagy elhatározásra jutott,hogy mindenkit elásson maga mögött.
  Decemberi hideg fagyok voltak abban az évben Legtöbbet otthon ültünk a meleg családi fészekben ahol mindenki nyugodt és boldog volt , amit többé sohasem éreztem a férjem oldalán.
  Legfeljebb egy fullasztó ,nyomasztó érzést a az évek során akiből áradt mindig a szerelem s egy birtoklási vagy amit ki nem állhatok..
  Egy este megjelent díszbe öltözve ,annak rendje módja szerint az édesapjával leendő apósommal és megkérte Apámtól a kezem .
  Apám volt a legjobb barátom egész életemben ,amíg élt .,mondhatom halála után is.
  Nem szerette a leendő vejét sokszor próbált útbaigazítani :
  -Lányom nem hozzád való ,nem veszed észre .
  -Majd még megbánod -szokta mondani ,ami be is vált.
  Sosem eroltett semmire ,de azért szófogadó voltam ,Most az egyszer nemet mondtam neki 
  Két édes,szeretett ember volt életemben az Apám és a Nagyi, apám részéről ,akiket a mai napig áldok és hozzájuk imádkozok ha valami nagy gondom van ,és van bőven !
  Én valahogy mindig az ismétlések embere voltam.
  Vederből cseberbe -szoktam mondani magamban ezert féltem minden változástól és a gyerekeim mindig az élvonalban voltak függetlenül a körülményektől .
  Jól ismertem magamat talán igen jól ami néha a vesztemet okozta.Ez a házasság azért jött létre mert úgy szétszóródtak időközben a sok ismert barátok ,csak egyedül Bandi volt még itt a közelemben ,de láttam más lánnyal sétálgatott a "főtéren "ahol valamikor sétáltam én is boldogan.
  De szerettem volna kalkulált ember lenni,aki mindig megfontol jól valamit
  mielőtt megtenné , de nem tudtam csak kesébb alakult ki bennem ez az érzés amikor már minden elfajult. Szerettem volna ,ha valaki előre megjósolta volna a jövőmet ,hm ,talán az Apám ,aki mindent tudott. [folytatom]