Felépülsz bárhova mésza jéghegyek sapkáján is megélszhegyes lépteid mind merészebbekutánad csak egy sötét űr kerget .Meghitt csöndességembenvégső sóhajom a cigaretta füstbenszáll, mint ahogy szállnak erkölcseink csak nézek utánad s az élményeinkcsendre intenek , a kihalt rétenutamban keresnek százszor felejtésekha velem maradsz majd rajtad csüngőkde csak karikában szálljon füstöd .S míg bennem ezernyi hiány tódulfelépült testeden idegen fogalomüres szívemben vérem sem sokkolde megélt tetteink csupa ragyogások. {W.B.}
Valami nyöszörög a szélbens a hold kerek arcánmásnapos kajánságegy vas rácsos ajtó nyikorogbúcsút intveszeszélyesenfelettünk zúg a szélveszélyesen én tartanálak még .Várj ,ne feledd a régi boldog perceketmikor karjaidba reteszeltédes emlékedakkor is zúgott a széla télben .Most sötét az égfelhők csüngnek elénkrongyosan mint egy árnyék s gondosanporrá zúzza a kétségés sötétségrég volt reményét.Várj még holnap tisztább lesza füstös ég ,míg a hold utoljára néz felénka megtisztuló reggelbenkajánsága sötétbe vész fejünk felett átnéz .Várj ,maradj még ne legyünk csak reménymert mindent mit kapunkcsak egy rész ,a többi bennünk elvész . {W.B.}
Când eşti tânăr,
totul e posibil
crezi in fericire
crezi in iubire
crezi ca poti
opri soarele pe cer
şi să transformi,
luna in mister.
Dar cum trec anii
multe se schimbă,
forţă ta e domoală
iar inima slăbita
stelele tale pălpie
slab strălucesc
iar soarele si luna
nu te mai privesc .
Caut
ț i in zadar,
neantul din trecut
nu le mai găseş
ti
totul a dispărut.
iar pe aici pe colo
apari norişori
ce-
îți iau vederea,
îți slabesc puterea .
Te intorci din drum
dar in inima ta
eşti acelaşi om
cu acelaşi vise,
cu acelaşi dor
dar e mai domol .
Érints meg, érintsd meg szívemet
mutass neki szerelmet
oly üres kiéhezett szívem
tanítsd meg szeretni
sírni kacagni
örvendeni a kezednek,
mutass neki utat
hogy szeressen
hogy érezze melegséged,
hogy nem veszett el
így megtelik szeretettel
nem lesz egyedül sosem
szüksége van rád
min sohasem.
Érintsd meg lelkemet kezeddel
szerelmesen ,
bár messze vagy és mégis közel
tanítsd meg éhes szívemet
melegségre, szeretetre
tanítsd meg utat mutatni
amerre kezed téved
és szeretni fog.
A távolság nem egy ok
csak érintsd meg lelkemet
válaszolni fog.
Te vagy az ki értelmet ad
életemnek.
Megtanultam mit tud adni
kezed a szívemnek
szeretem melegséged
kérlek simogasd lelkem
kezed melegével
szeretni fog örökre,
csak simogass érzelemmel
felforrósítja körülöttünk
a mindenséget
simogass, simogass
szerelmünk végéig. [W.B.]
Csend és téboly a kobalt égbolton
alatta kékes tükör sziget mélyponton
csak sirályok sikongnak a semmiben
és csend öleli át töprengéseimet
fejem felett rám hajló faágak mellett.
Látszólag csend a múló élet nyomán
csak a szél citerál betakarva nyomát
egy görnyedő fa alatt az üres padon
valakire várok ,hogy lázitsa a hangot
de csak egy magam vagyok monoton.
Valamikor magasra tört a láng felettem
lázban pirult fiatalságom röpködése
majd izzadtam heves napsütésben
ma már csak szél seper csendben
szerelem gyümölcsét felébresztve .
Mert csak ideiglenesen vagyunk e földön
csökkentem ritmusom , megadom erőm
túlnövünk. szinte mindent az élet szinten
csendben meztelen lábakkal a jelenben
magunk nosztalgiájával hiszékenyen. [W.B.
Csendet sző az éj
oly kékesen sötétet
kékesen villogtatja
nyugalmát felém
mert sehol sincsen rend
csak csendben szövöget
illatos mámort remegtet
és beborít türelemmel
hogy átéljem csendemet
és mélyen harap belém
mert bennem sincsen rend.
Ma minden oly sötét ,
de karján ringat a csend
betakarva álmaim világát
és reám borítja a csend leplét
elnémitva örök félelmem .
És vágyom e csendre
mert zajtalan,simogato kezek
és a szavam is csendek lépte
csak a türelmem ég örökre
O,de jó a csönd. {W.B.}
Bárhogy is mások vagyunk ,egy biztos ,hogy szeretni vágyunkmert a szerelem egy alkalmi vágynem tiltakozik meghúzva magátnyíltan játszik a játékban ,mert semmi sem jön ajándékbanmert múltjából érkezik jövőjébe ,kitárja szűz létet egyszerűennem zárt és nem oldja semmi semcsak adás után a visszaadásfogja kézen szeretetteladni vágy ígéret hitével ,test és vágy végtelenjébenegybefonódik békésen nyelv nélkül beszél könnyezveés ismétli mindig ugyanazt az egyszerű szót,de valósat . [W.B.]
Ma naposabb az égkönnyebb a szél fúvásandalító harmóniábantörténhet bármi más.S a lankadt virágoktikkasztó hajnalbankornyadt bóbitávalakar lángra kaphatnak.Csak a napraforgótartja ki napnyugtátaranysárga hullámainegy -egy pont naptalan .Elvarázsolt nyár világszomjazó fulladásbanmásodpercek futamábanbele hull saját forróságába.Vöröslő égen felhő lebeghelyet ad az öreg Holdnak majd vígan búcsúra megyalatta a föld tovább menetel.Kései madarak éji táncáraa nap visszatekint a kis csodárabeárnyékozza a fák soraithogy tisztán láthassa madarait.[W.B.]
Lehet azért vagyok vidám
mert nyár van
de lehet csak azért mert kékségből áll
a felszabadult Világ .
Lehet tűzpiros rózsa kedvéért
vagy talán a napraforgó
sárga szirmaiért.
Lehet azért vagyok vidám
mert július van
fák és falevelek remegnek
színes kavalkád rajban ,
vagy csillagok ragyogása
mi felhőkből kimered.
Lehet azért vagyok vidám
hogy halkan suttogjam neved
bár hangom sincs
és torkom kiszárad
ha simítom kezed.
Vagy lehet a szívembe fújt szellőért
a holdért ,csillagokért
mi energiával tölt meg
vagy csak mosolyodért
mely virít mint a napsugár
és mindig rád emlékeztet
megvigasztalja nyugalmával
a nyugtalanságom,lehet
csak azért .{W.B.}
Szememben villám kél
ha én megyek ,ne keressél
eltűnt léptemet
nem rendre
fojgja majd korul keserved,
egyszerre
és maga után vonja
a rengeteget.
S ha villogó láng csap fel
a zölden, vörössen
elégeti lábam nyomát
nem látod hova léptem
De te csak várj ,ne félj
sérelemből adódó vész
nem egy nehézség ,
de csak védd türelmed
s ha valami fáj
seperd lépteimmel
terhelt szíved ,
s a különös menekvést
mi örökös csalódást
okozott
két fél között.
az marad kettőnk
között .
Ez történt eltűnt lépteimmel
a rács kerítés mögött ,
még a Hold is nevetett
túlbuzgóan,fényesen.{W.B.}
Oly nehezen kaphatóbaráti szeretetkét kéz egybeolvadóvarázsos türelem ,jóság bujik itt -ottszív szívet érintszem szemet kutatszemérmesena dolgok oka megfejthetetlen.Míg lelkeket matat a szélfénylik a villogás és mesebeli emberség szemünk íriszenkeresi virágok illatáts megszületik a pillanatgyorsan mozgó érzelmek alattMíg fagyosan kocog a világegymásra talál két barát. így élsz e mohó szeretetbenmegfoghatatlanul tovább. {W.B.}
Szendereg benned a láz
balga kísértéssel
felhevült tested ádáz ,
csurog verítéked
megrögződve , kimérten
hol itt hol ott pirulnak
az illatos virágok között
tömjénfüstös aromák ,ízek .
Mert kísért egy eszme
vérszemmel ,
az élet törvénye
magad jussát keresve
mi volt az csekély ,
mi lesz , az mind a tiéd
sok ,kevés
csak csínján bánjál vele
rongyosan tömörülnek
körülötted tettek,veszélyek
míg ébrenlétben
azúrkék égen villognak
apró zöld fények
bátorítva érzelmes
felhevült tested. {W.B.}
Színes virágok között imbolygókahol erős zeneszó hasogat ,nyugodtan rezgő fény csoboghirtelen felettem az ég megropog .Ívelő madarak villogó színesenegy villám hasit keresztül testűkbenkék fényárba úszik a természetrongyossá válnak zöld falevelek.Átkot szór rejtelmesen a szélátölel mindent , földet gereblyézösszeszedi hatalmas erejét reánk csap a fák sárga résein.A nyári illat burjánzó aromájáthirtelen megcsapja kegyetlenrügyek pattognak ,szirmok hullnakvíz szagú párát omlaszt kigyúltan .Kékes fecskék egymást kergetvevillogó testük lombot keresnek zsongnak bogarak tűzpiros égenmajd föld alá bújnak ijedségükben.Hirtelen meggondolja magát a szélirányt vált ,másfele harsogja zenéjétmost csend piheg föld alatt ,égende fák,viragok még sóhajjal küszködnek .{W.B.}
O várt a hídon ,én néztemszemeiben tündökölt a lázvad ,haragos nyugtalanságmitől semmi jót nem reméltem .Fordult a kocka ,én megálltam ,ő nézett hosszanvisszafele útnak nincsen nyoma ,szájamban keserű nyálam megcsuklott torkomban .Híd közepén nincsen karfarozoga ,billenős kartámfa és két ostoba:egyik aki csatát nyernemásik aki már nem bírjaholt avar szomjúságátmég a láz is bírná végórájátrozoga híd kényszer nászát .Zizzen a kiszáradt termés halálos csendben a híd karfája csak egy halkhulló lépes a víz gyászáncsak egy csepp lesz rándulásamíg agyadban százféle gondolatbetolakodik gyilkosan ,tanú nincs ki lássaki kit kergetett a halálba. {W.B.}
Ha hagyod elmenni szerencséd párhuzamos sinek pályájánlehet mégis összefutnak veleda vonalak erős vonzó máglyáján.És látod magad fennakadvatornyosuló villany kábelekenlent őrült tolongás sínekenés mindenki csak téged figyel.Kín,fészkel kebledben hévvelhűvös szelek hegyén lebegsz ,csak árnyak zúgnak a mélybenlátod magad reszketve, elterülve.És keresed szerencséd meztelenvonalak hullámai feléd rezzennekkarjaid tehetetlen gyengeséggelkapaszkodnak kéken izzó égben.Sárgán lángol a villany vezetékkábel belek szikrákat önteneksínpálya holt ága összecsengvércse vijjog a szélben feletted. {W.B.}
Ha majd egyszer elfogy a türelmed
nézz fel az égre ott leszek te veled
kék szemeimben szerelmes szeretés
fülembe csak te beszélsz te beszélsz
Ha majd egyszer bennem megébredsz
vaskos ereimben egyedül te keringsz
lehet fájni fog szívem dobogása
de ott bent dobog sok tüzek tánca .
Ha meg Napra vágysz, éji csend leszek
megsúgom neked hol lesz melegebb
ha csillagokra vágysz,lopok én neked
megtöltöm mindkét kezedet ,kezedet.
Ahhoz hogy felhőtlen legyen a Világod
kinyitom ernyőmet megóvlak Virágom,
ha szerelmed duzzad erővel,erővel
teremtek neked csupa érzelem Világot .{W.B.}