s a hold kerek arcán
másnapos kajánság
egy vas rácsos ajtó nyikorog
búcsút intve
szeszélyesen
felettünk zúg a szél
veszélyesen
én tartanálak még .
Várj ,
ne feledd
a régi boldog perceket
mikor karjaidba reteszelt
édes emléked
akkor is zúgott a szél
a télben .
Most sötét az ég
felhők csüngnek elénk
rongyosan
mint egy árnyék
s gondosan
porrá zúzza a kétség
és sötétség
rég volt reményét.
Várj még
holnap tisztább lesz
a füstös ég ,
míg a hold utoljára néz felénk
a megtisztuló reggelben
kajánsága sötétbe vész
fejünk felett átnéz .
Várj ,maradj még
ne legyünk csak remény
mert mindent mit kapunk
csak egy rész ,
a többi bennünk elvész . {W.B.}
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése