Üzenem Neked-----Vilhelem Margareta

Üzenem Neked,hogy már nem is fáj,
Üzenem,lassan nem gondolok Rád
Üzenem Neked,nem haragszom már,
Üzenem ne keress ,ne is találj rám.


A messzi múltból kitöröltelek,
Elfelejtem lépted ,s nagy szerelmedet,
Elfelejtem azt is ahogy rám néztél,
Lassan rá is jöttem ,nem is szerettél.

A ma ,az szép úgy nélküled is,
Fájó gondolatok nem kinóznak még
Rád nem gondolok,bánatos nem vagyok,
Szeretném ,ha tudnád,boldog is vagyok.[W.B.]

Az élet értelme-----Vilhelem Margareta

Ha volna az életnek örök értelme,
Tudnám biztosan mit kezdenék vele,
Átszőném arannyal az élet fonalát,
Hogy ragyogjon,csillogjon a szívem oldalán,
S keresném a percet,hogy találkozzak vele. 


Átszőném arannyal az ész gondolatát,
S lelkem mélyén a szeretet fonalát.
Fel disziteném szép színes csillagokkal,
S beborítanám dús arany sugarakkal
Hogy ne tudjon repülni oly nagyon hamar.




Lehoznám az égről a Napot és Holdat,
Lehoznám az összes fényes csillagokat
Szét tépném ,szét zúznám a sötét felhőket,
Kitárnám,kinyitnám a csodálatos eget.,
S vad villámokból hoznék szeretetet. W.B 

A tiszta szerelem-----Vilhelem Margareta

Boldogok mindazokl,
Kik igaz szerelmesek,
Boldogok mindazok,
Kik igazán szeretnek.

Az igaz szerelmesek,
Nem ismernek álmot,
Tiszta valóságból,
Meritik világuk.

A szerelem lánca,
Bársonyos kis gyöngyök,
Csillagokat szórnak,
Egésszen az Égig.

Boldogok mindazok,
Kiket igazán szeretnek,
Vad szerelmükkel ,
Betöltik szivüket.

Az igaz szerelmben ,
Nincsen bün s gyarlóság,
Tisztaság és békés,
Gondolatokkal füzött át.

Féltékenység nincsen,
Csalás ismeretlen,
Szerelmesek csókja,
Egy tiszta ,szép érzelem.

Az élet vonata----Vilhelem Margareta

Lázas várakozás ez az egész élet,
Olyan ,mint a vonat ,amit nem értél el,
Hiába siettél,hiába futottál,
Mindig árván ,sután mindig lemaradtál.

Lehet elhibázni,lehet elrontani,
Lehet végig nagyon is harcolni,
Lehet nagyon sirni,akkár orditani,
A vonat csak megy ,s nem tudod elérni.

Meg,ha utol érted,nem is tudod mit várj,
Elmenj,vagy maradj,vagy csak várjál tovább,
El lehet rontani,amit kiterveztél,
Ki lehet javitni,mit még sem kezdtél.

Az élet ,mint vonat ,megáll, el is mehet,
Te kell csak eldöntsd mit is tegyél vele,
Ha felülsz és elmész,lehet,hogy sikerül,
Mindaz mit terveztél,s még el sem terveztél.  [W.B.]

Kis tündérkék----Vilhelem Margareta

 

A szép nyári éjszakában,
A csillagos ég alatt,
Kis tündérkék kergetőznek,
Táncolnak és kacagnak.

A zöld ágak leveléről,
Csilingelő hangokkal,
Szállnak le a kis-tündérkék,
S báj-itallal mulatnak.

Nincsen sok már az éjből,
Látszik a Nap sugara,
Kis- tündérkék,halkan,csendben,
Hamar el is vonulnak.

Várják az új éj jöttét,
Színesek és csillogók,
Vidámak és bolondosak,
               Látszik nagyon boldogok .   [W.B.]

Ha a Hold ragyog------Vilhelem Margareta

Ha Hold ragyogja be az eget,
És sok kis csillag remeg,
Rád gondolok édes szerelmem,
És várlak,hogy add a kezed.


Várom a csendes lépteid,,
És mosolyogva jöjj elém,
Várom ,hogy újra itt legyél,
S legyél megint az enyém.

Eltéptem megirt levelem,
Elfelejtettem mindent, mi zavart,
Várom a csendes lépteid,
Várom,hogy itt légy velem.

Rövid volt ez a szerelem,
Rövid volt,- mint egy gondolat
Sebesen zajlott minden,
Én csak várlak,hogy itt légy velem.[[W.B.]

Ujra élni ------Vilhelem Margareta

Ha ez az élet újra esélyt adhatna,
Tudnám mit csinálnék,mit kezdenék újra,
Édes szüleimnek kezeit csókolnám
Magamhoz ölelném és csak simogatnám

Újból kacagnék,újból szeretnék,
Újból mindent elölről kezdenék,
Megsimogatnám jó barátom kezét,
Mindenkinek áldást,,jó szavakat adnék.


Elfelejteném, a sok rossz emléket,
Elfelejteném,hogy valaha is éltem,
Ujbol csak az lennék ,mi nem voltam eddig,
Vidám lennék újból s mindenkit szeretnék

Szeretnék mindenkit felvidámítani,
Szerencsét kívánni és csak bolondozni,
Elfelejteném mindazt ami bántott -,
ezen a Világon, s nem kívánnék átkot-
a másik Világon.

Arany szálakkal szönném át szívemet,
Mindenkinek adnék arany kis szíveket,
Szeretett vágyát szerte-szét küldeném,
Hogy ne legyen gyűlölet ezen a nagy Földön.[W.B.]

Nyár és naplemente---Vilhelem Margareta

A nagy forró napsütésben,
Az erdőben nagy mozgás van,
Az állatok nagy serege,
Dolgozik és résen van,

Hosszú lábú kis szöcskék,
legyezik magukat,
Arany-szárnyú kis lepkék,
Virágokat szagolnak.

A kis szorgos méhecskék,
Gyűjtik eledelük,
A ronda nagy herék,
Keresik ebédjük.


Fürge lábú kis gyíkok,,
Árnyékot keresnek,
Sok-sok tarka,szines bogár ,
Feláldozzák magukat.

Nap lementig nincsen már sok,
Minden állat igyekszik,
Szeretik ,ha másnap reggel,
Frissen kezdik életük.

Kegyelmet kérek.----Vilhelem Margareta

Kegyelmet kérek édes szerelmem,
Kegyelmet kérek,hogy nem vagyok Veled,
Bús gondolatok járják át szívemet,
Kegyelmet kérek hogy ily nagyon szeretlek.

Csodás volt minden perc ami Veled volt,
Kegyelmet kérek,ha nagyon rövid volt,
A búcsú napján nem-is én voltam,
Ármány tünderek csapdája valám,

Kegyelmet kérek,hogy nem felejtelek-el
Kegyelmet kérek ,hogy itt vagy mindig velem,
A nagy szerelmünket,nem tudom felejt- ni,
Mindig itt találsz; kegyelmet osztani.

Bármerre visz utad,ne felejtsd szerelmünk,
Ne felejtsd el soha a kettőnk esetét,
Kegyelemért most már hiába esengek,
Lehet ,hogy így volt jó,de azért szeretlek.  [W.B.]

Köszönök mindent.----Vilhelem Margareta

Köszönöm szerelmem,hogy ily nagyon szeretsz,
Köszönöm szerelmem,hogy még itt vagy velem,
Szerelmünk tiszta volt ,nem ismert alkut,
Velem maradtál ,s nem kellet más út.

Ha néha úgy érzed bánt valami engem,
Fogod a kezem ,s szenvedsz Te is velem,
Köszönöm szerelmem,hogy nem hagytál el,
Köszönöm azt ,hogy mindig itt vagy velem.

Sok-sok év után szerelmünk nagyobb lett,
Odaadóbb,gyöngéd,s minden a miénk lett
Szerelmesen nézünk egymás szemébe,
Oleléssel,csókkal egymást halmozzuk el.

Köszönöm kedvesem ezt a nagy szerelmet,
Köszönöm,hogy vagy és azt hogy szeretlek,
Lágy kezeddel simogatsz ,bánatom elviszed,
Köszönök mindent kedves Nagy szerelmem.  [ W.B]

A varjak.-----------Vilhelem Margareta

Csipdesik a varjak a döglött keselyűt,
Tépdesik,huzzák tollait és belét
Rég nem volt részük ily jó lakomában
Kergetik,üldözik hívatlan vendégük.

Varjak sokasága lepi el az eget,
Nagyokat kárognak,eledelt keresnek
Lakomájuk kevés ,több keselyű nincsen,
Szárnyukat csapkodva elrepülnek innen .

Felszállnak az égre jól és nem jól lakva,
Szállást keresnek de nagyon sokan vannak,
Égig érő fákra szállnak s onnan nézik,
Hol van jó lakoma s hol van szerencséjük 

Ha az idő kedvez ,s megjön szerencséjük,
Újból, csak vadásznak ,mert nincsen más étkük,
Egérre ,madárra ,bármily kis-állatra,
Kárognak,s csőrükkel nyüveket aprózna

A kedveshez----Vilhelem Margareta

Oly boldog napom volt ,itt járt a kedvesem,
Szerelmet hozott,táncoltam ,nevettem,
Forrón átöleltem,tudom,hogy nem hagy el,
Boldoggá tett engem -érzem ez szerelem.

Remélem nem álom,valós ez a nap,
Érzem a szerelmét ,s várom mi lesz holnap,
Tudom,hogy újra s újra el fog menni,
De elhagyni nem fog,mert nagyon tud szeretni.

Bejártuk megint megszokott utunkat,
Fáknak levelei súroltak arcunkat,
Hangja csendes,finom reményt csigázó,
Én csak boldog vagyok,hogy ennyire biztató.

Oly boldog napom van,itt van a kedvesem,
Szorosan fogom,hogy többé ne menjen el,
Édes csókokkal biztatom,nogatom,
Gondolom nem megy el,mert szívem Neki adom [ W.B ]

Hasztalan----Vilhelem Margareta

Csak szorongunk a csapásoktól
folyton dicsérünk kuszaságot
nyugtalan életünk földi lazulás
szép emberi érzelmeink hervadás .

S kivilágosodnak tükör szemeink
türelmesen az irgalmas Világon
már nem dicsérhetjük ősi diadalunk
büszke testünk már csak sorvadás .

Arcunkon lágyan torzul a mosoly
széltől kiszáradt cserepes ajkakkal
bölcs Világról értelmet álmodoztunk
de csak ostort fog ránk a szeles vihar.

És mindennek megvan a lényege
cselekedetteink oly kárörvendőek,
jut is marad is az emberi jóságból,
kígyó módra csúszik-mászik az élet .


Szemeink színében harcunk démonai
bölcsebbek,mint minden szent érzelem,
s ki tudja látjuk- e még el nem ért jövőt
ha közöttünk a szavak mind erőtlenek.


S majd testünk fecsegi léhaságaink
fennkölt beszédeink már érthetetlenek,
diadalunk már csak csalfa kuszaság
és megborzadunk ha mások is értenek./W.

Az idö keretében-----Vilhelem Margareta

Megrekedő időben vágyad áll
cserepes ajkad szítja magát
s nem látod a színek világát
és szellő sem kergeti magát.

Hordozod magadban kéretlen
tetszetős módon őrzött léted ,
kitágult pupilláddal ráébredsz 
külön világba reteszelted éned.

S belefáradsz az ürességbe
nyugodt percek zavart tervébe
nincs mit osztanod kimérten
fátyolos szemmel némán nézed 

a szenvedő Világnak fortyogását ,
mi bélyeget nyomasztott testedre
bár összefogod a kapzsiság átkát
ami neked maradt saját védelmedre.

Szólni sem tudsz , öledbe takarod
összedőlt terveid aprócska darabját
füledbe cseng a földnek zenedarabja
miközben egyedül állsz a holt ágban. [W.B.

Amit ma kapunk----Vilhelem Margareta

Csökönyösen várod az alkalmat
hogy vérem buzogjon véredben
lagymatag falu szívemnek kapuja,
megengesztelődő szívek mámora . .

Kemény akarattal szemlélgetve
olvadni kezd benned fenségesen 
széttiporva minden csalóka kétely
bátorsággal nyílik felém tekinteted .

Szeretném áthágni büszkeségem
forró ölelések ,szelíd kezek remegések
simogatják testednek lágy vonalait 
érdemelten keresik vad vágyaim .

Ne keresd máshol téves szentélyed 
csiszold véresre bőszen erényed
lehet a holnap másként csillog feléd
amit ma kapsz fogadd türelemmel./W.B./

Mikor minden elnémul---Vilhelem Margareta

Az őszben fákról levél pereg
rötes színben elvesznek már ,
a tücskök már nem hegedülnek
elnémulnak csicsergések
csendben ,meghal ez a nyár,.

Nem szédít a bódult virágillat
s a fáknak kérge lepereg ,
nem suttognak fákon levelek
felettünk az ég szürkén fészkel
minden meghal vas törvénnyel.

Virág eső nem hull reánk,
illatukban bezárt örök titkunk ,
szívünkben elnémulnak csendben ,
a nyárral meghal vidámságunk ,
sóhajts nagyot kedvesem.

Eltűnnek a bársony virág színek
fecskék elköltöztek már
mögöttük fekete szín rebben ,
gyöngéd kézzel simogatjuk
a langyot mi hűvösen vár .

Mert jön egy új idő mit érzek,
álmaink elszállnak egészen,
s a tompa napsugárra nézek
töprengve lassan megelégszem.
s várom ,hogy újra legyen nyár.[W.B.]