szívemben ,
oly kedves, békés zsongás,
míg ajkamon a mosoly
édes borzongás,
valami emlékeztet rád ,
lehet a kinyílt hóvirág ,
vagy lehet a kék vizek
zúgása,
vagy talán, az éppen égen
húzó darvak,
halk szárny csapkodása.
Mert minden rád emlékeztet
vérünk lobogott a tűzben
ölelkezve ,
s kezemben volt lelkednek
élet ereje
és bíborban szikrázó csillagod
sodorta magával az ajkad ,
hogy a szám elérje.
Ma csak boldogságunk csendje,
kong a sötét estben
és vágyaim csak izzanak,
szerelmünk belehal a csendbe,
ma már csak minden homály,
mi körül fog lassan,
s lelkembe visszaszáll
a néma borzadály.[W.B.]
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése