kéken ragyog a hold,
csupa fény és tépő remegés
a szél,futó ölelés
reszkető ködös sóhaj tör fel
csak egy rebegés,
oly földöntúli lények zenéje
öleli a levegőt
és csak a zenét hallod ,érzed,
a színtelen éjben
és enyhén megborzong bőröd
a halk szélben.
Mindenfelé,kering a szerelem,
a bozontos csöndben,
és kék felleg pihék libegnek
a megtört fényben
s,micsoda vágyak feszülnek,
kettétépve,
míg dermedt testeden ordít
a konok némaság .
Mert ugye fáj a magány zord szava,
nem oldódnak
szelídebb szavakra vad átkaid
zavarodban,
ugye számot vettél magaddal,
összetörten,
várom szívemhez közeledő vezérlö
csillagod,
s az összezavart kigyúlt érzékeid
terjednek ,
áthatolva a csillagok kereszt tüzében
dermedten.[W.B.]
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése